Magányos Angyal - Ossian

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet

Adott, amit adhatott kevés jót és szépet

Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep

Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal

El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal

Tudta jól, nem értették, soha nem szerették

Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények

Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény

Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Das Leben fand es zu schnell und zu früh

Er gab, was er geben konnte, wenig Gutes und Schönes

Der Alltag war grau, der Urlaub war grau

Lange Jahre waren so vergangen, oft ohne ihn anzusehen

Dawn wartete bereits auf ihn, mit ungekämmtem, zerzaustem Haar

Mit unausgesprochenen Worten, vielen, vielen versteckten Wünschen

Er wusste es gut, sie verstanden es nicht, sie liebten ihn nie

Tief in seinem Herzen ist blinde Hoffnung, aber als er ging, wurde er nicht gesucht

Wie wenn Kinder weinen

Wenn sie nachts schlecht träumen

Trauer glüht im Inneren

Erinnerungen schmerzen in der Stille

Wie Blutungen aus Wunden

Aber du bittest nicht um Gnade

Du trägst die Vergangenheit in dir

Was auch immer es war, du hast es nicht geleugnet

Gebrochener und zerrissener Flügel, einsamer Engel

An einem Wintermorgen brach er auf, gerufen von den fernen Lichtern

Er hat hier nichts als ein paar schlechte Fotos hinterlassen

Eine andere Welt jetzt, wo er lebt, ist ein anderes Wort und ein anderes Licht

Der Wind weht hier ohne Frühling, Herbst, Sommer und Winter

Wie wenn Kinder weinen

Wenn sie nachts schlecht träumen

Trauer glüht im Inneren

Erinnerungen schmerzen in der Stille

Wie Blutungen aus Wunden

Aber du bittest nicht um Gnade

Du trägst die Vergangenheit in dir

Was auch immer es war, du hast es nicht geleugnet

Gebrochener und zerrissener Flügel, einsamer Engel