Régi barátság - Edda Művek

Ne bámulj rám, mi bajod van, mit nézel?

Nem láttalak rég, nem tudom mit érzel!

Uj idők szava ujra hív, ne kérdezz

Ha szükséged van rám, ne kérdezz, érezz…

Nem láttalak rég, de ez az élet!

Tudod jól, hogy gyakran én is féltem és félek!

Uj idők szava, furcsa harang szól hallod

A multból csak a szépet üvölti a hangom

Régi barátság, a kezdet volt a szép

Régi barátság, most minden ujra él:

Bakancs, fekete kendő

Szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben öszzetart

Nem kérdezik, hogy fogodt ma az akkordot

Ha sebed van magadnak kell betakarnod

Uj idők szava nem formál át ujra

A régi hitünk még nincs a szögre akasztva

Régi barátság, a kezdet volt a szép

Régi barátság, most minden ujra él:

Bakancs, fekete kendő

Szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben összetart

Fehér tálcán nyújtom át fáradt életem

A csodák már rég megtörténtek, mégis hiszem, hogy

Nem éltünk hiába szép szivünk rég kivájva, csak a dal marad

Mint egyetlen szerelem

Starr mich nicht an, was ist los mit dir, was guckst du?

Ich habe dich lange nicht gesehen, ich weiß nicht, wie du dich fühlst!

Das Wort der neuen Zeit ruft wieder, frag nicht

Wenn du mich brauchst, frag nicht, fühle …

Ich habe dich lange nicht gesehen, aber so ist das Leben!

Ihr wisst sehr oft, dass ich mich zu oft gefürchtet und gefürchtet habe!

Du hörst das Wort der neuen Zeit, eine seltsame Glocke

Aus dem Mult schreit nur meine Stimme wunderschön

Alte Freundschaft, der Anfang war schön

Alte Freundschaft, jetzt lebt alles wieder:

Stiefel, schwarzer Schal

Traurigkeit und Liebe halten immer stärker an als Handschellen

Sie fragen nicht, wie du heute den Akkord aufgenommen hast

Wenn Sie eine Wunde haben, müssen Sie diese selbst abdecken

Das Wort der neuen Zeit formt sich nicht um

Unser alter Glaube ist noch nicht schief

Alte Freundschaft, der Anfang war schön

Alte Freundschaft, jetzt lebt alles wieder:

Stiefel, schwarzer Schal

Traurigkeit und Liebe halten immer stärker zusammen als Handschellen

Ich strecke mein müdes Leben durch ein weißes Tablett

Wunder sind längst geschehen, doch ich glaube daran

Wir lebten nicht umsonst mit unseren schönen Herzen, die lange ausgeschnitten waren, nur das Lied bleibt

Wie eine einzige Liebe