Lámpát ha gyújtok - Quimby

Bölcső csöngettyű és templom harang

A jelenlét annyi, mint posztón a rang

Kicsi pónikon lovagló kész életek

Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek

No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei

Apa taníts meg nagy vadat elejteni

És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő

Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő

Káprázat pusztán a történelem

Míg némán a vállára hajtom fejem

Elringat, marasztal, egésszé gyúr

Aztán únottan szétszed, mint legót az úr

Mi csak lessük a boldogság lábnyomait

És ha útközben találunk majd valamit

Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt

Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár

De az utolsó fényevő csak sötétet talál

Csak sötétet talál

Mint egy cipősdobozba szórt marék arany

Elrejtve annyira haszontalan

Az az emberi elmében bújkáló zaj

A talpaink alatt nincs szilárd talaj

Ha a karodban nincsen már elég erő

És a szívéhez nem láncol egy szerető

Sem az Istenek gomblyukán nem látni át

Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár

De az utolsó fényevő csak sötétet talál

Csak sötétet talál

Wiegenglocke und Kirchenglocke

Anwesenheit ist ebenso ein Posten wie ein Rang

Kleines Ponyreiten bereit fürs Leben

Oder Zufälle, die mir ins Gesicht schlagen

Und die Schwertzahntiger der Kindheit

Dad bringt mir bei, ein großes Wild zu töten

Und wenn Sie fragen, wie spät es endlich ist

Vielleicht eine Minute, eine Stunde oder ein paar Jahre

Aber es holt die Vergangenheit ein, während die Zukunft zurückbleibt

Verkleide dein Schicksal, es ist immer noch edel

Dazzle ist nur Geschichte

Während ich schweigend meinen Kopf über meine Schulter falte

Er schwingt, er verurteilt, er knetet das Ganze

Dann zerlegt der Herr wie ein Lego

Wir werden nur auf die Fußspuren des Glücks schauen

Und wenn wir unterwegs etwas finden

Wir legen Zeit darauf wie Schlangenhaut

Noch eine Minute, eine Stunde oder ein paar Jahre

Aber es holt die Vergangenheit ein, während die Zukunft zurückbleibt

Verkleide dein Schicksal mit dem noch gehobenen

Lampe, wenn ich anzünde, kommt es immer noch zum Käfer

Aber der letzte Esser findet nur Dunkelheit vor

Du findest es nur dunkel

Wie eine Handvoll Gold, verstreut in einem Schuhkarton

Versteckt so nutzlos

Dieses Geräusch, das im menschlichen Geist lauert

Unter unseren Sohlen ist kein fester Boden

Wenn Sie nicht genug Kraft in Ihrem Arm haben

Und ein Liebhaber kettet sich nicht an sein Herz

Auch nicht durch das Knopfloch der Götter zu sehen

Tagsüber zeigt es sich auch nicht nachts

Aber es holt die Vergangenheit ein, während die Zukunft zurückbleibt

Dress up Ihr ​​Schicksal ist immer noch gehoben

Lampe, wenn ich anzünde, kommt es immer noch zum Käfer

Aber der letzte Esser findet nur Dunkelheit vor

Du findest es nur dunkel