Töltés - Thy Catafalque

Álmomban Makóra busszal járok én is

Néha űrhajóval, de most busszal mégis

Leszállok a hídnál, ahol soha senki —

Két sor nyárfa jobbra, odáig kell menni

Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket

Ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett

Menni vagy meghalni, ki erre, ki arra

A töltésen vonat fut nagy, kék csillagokba

És más titokzatokba, és más titokzatokba

De jó visszajönni!

Nyárfák közt repülni!

Lesz még szőlő mégis, lesz még lágy kenyér is!

És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem

Nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem

Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket

Ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett

Menni, vagy meghalni, ki erre, ki arra

A töltésen vonat fut üvegcsillagokba

És más titokzatokba, új titokzatokba

Más titokzatokba, új titokzatokba

In meinem Traum fahre ich auch mit dem Bus nach Makora

Manchmal mit dem Raumschiff, jetzt aber trotzdem mit dem Bus

Ich werde an der Brücke landen, wo nie jemand -

Zwei Pappelreihen rechts, dort hin gehen

Denn zwei Pappelreihen bewachen jede verirrte Seele

Wenn die Leiche diese Stadt verlassen hat, weil sie es musste

Gehen oder sterben, wer dafür, wer dafür

Ein Zug fährt auf dem Damm in große blaue Sterne

Und in andere Mysterien und in andere Mysterien

Aber es ist gut, wiederzukommen!

Fliegen Sie zwischen Pappeln!

Es wird aber Trauben geben, es wird sogar weiches Brot geben!

Und wenn du kommst, Ende der Welt, wirst du mich hier finden

Es knallt im Wind zwischen Pappeln, nur meine Seele brüllt

Denn zwei Pappelreihen bewachen jede verirrte Seele

Wenn die Leiche diese Stadt verlassen hat, weil sie es musste

Gehen oder sterben, wer dafür, wer dafür

Auf der Böschung fährt ein Zug in Glassterne

Und andere Geheimnisse, neue Geheimnisse

Zu anderen Mysterien, zu neuen Mysterien