Hajnali óceán - Omega

Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út

Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt

Földereng a pusztaságon túl az óceán

A víz szagát hozza már a szél

És égi jelt kapunk

Hogy zarándoklatunk véget ér

Nézd

A hajnali óceánt

Hulljon gyűrt ruhánk

S térdeljünk a fényben

Nézd

Rongyos szárnyaink

Csorbult karmaink

Tűnnek már az éjben

Nézd

A hajnali óceán

Lemossa porruhánk

S tisztulunk a szélben

Nézz

A Nappal szembe nézz

A fényben az égig érsz

S megpihensz talán

Az ezüst óceán

Hajnalán

Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát

Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát

És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint

És azt hittük, az ég mindig sötét

Ezért bánt, hogy itt vagyunk

Mert zarándoklatunk véget ért

Nézd

A hajnali óceánt

Hulljon gyűrt ruhánk

S térdeljünk a fényben

Nézd

Rongyos szárnyaink

Csorbult karmaink

Tűnnek már az éjben

Nézd

A hajnali óceán

Lemossa porruhánk

S tisztulunk a szélben

Nézz

A Nappal szembe nézz

A fényben az égig érsz

S megpihensz talán

Az ezüst óceán

Hajnalán

Wir sind allein hier, der Weg ist nachts noch lang

Unsere Schritte werden schwächer, die Vergangenheit lastet zu hart auf unseren Schultern

Der Ozean erhebt sich hinter der Wildnis

Der Geruch von Wasser wird bereits vom Wind herbeigetragen

Und wir bekommen ein himmlisches Signal

Dass unsere Pilgerreise zu Ende ist

suchen

Der Morgenozean

Lass unsere zerknitterte Kleidung fallen

Und lass uns im Licht knien

suchen

Unsere zerfetzten Flügel

Unsere gebrochenen Krallen

Nachts verschwinden sie

suchen

Der Morgenozean

Waschen Sie unser Puderkleid

Und wir räumen im Wind auf

suchen

Stehen vor der Sonne

Du erreichst den Himmel im Licht

Und vielleicht ruhst du dich aus

Der silberne Ozean

In der Dämmerung

Denken Sie daran, es gab eine Zeit, in der wir die Worte der Wölfe verstanden

Denken Sie daran, es gab eine Zeit, in der wir gemeinsam in die Fußstapfen von Monstern getreten sind

Und erinnere dich eines Nachts, die Nacht kam wieder

Und wir dachten, der Himmel sei immer dunkel

Deshalb haben wir es bereut, hier zu sein

Denn unsere Pilgerreise ist zu Ende

suchen

Der Morgenozean

Lass unsere zerknitterte Kleidung fallen

Und lass uns im Licht knien

suchen

Unsere zerfetzten Flügel

Unsere gebrochenen Krallen

Nachts verschwinden sie

suchen

Der Morgenozean

Waschen Sie unser Puderkleid

Und wir räumen im Wind auf

suchen

Stehen vor der Sonne

Du erreichst den Himmel im Licht

Und vielleicht ruhst du dich aus

Der silberne Ozean

In der Dämmerung